Előítéletek a téren

Posted on Posted in Uncategorized

Többen aggódnak értem, értünk, mert Budapesten élünk, ami ugye most a Menekültek Városa lett. Akik ugye közveszélyesek, rengeteget szemetelnek és késelnek, tőlük nem lehet megmozdulni, és ugyan: minek is vannak itt?! Rengeteg fantázia van róluk és kevés a valódi tudás, ilyenkor a helyszínen járás, a velük való találkozás érdekes lehet mindenkinek.

önismeret hétköznapok társak reflektivitásönismeret hétköznapok társak reflektivitás

Keleti pályaudvar mellett állunk, utazás előtt, jegyeinkre várva. A nemrég átadott parkos, füves pihenőkert körül fáradt, de derűsen egymással beszélgető menekült férfiak és nők ücsörögnek, egy-egy táskával oldalukon. Pár fiatal körbeül egy-egy fát, nincs hangos szó, sem konfliktus. Csak elégedetlen morgolódást hallok egy közelben ücsörgő magyar pár felől: “Nem értem, miért kell itt ténferegniük: hát nem tudnak bent, az állomáson várni? Tegnap a Sparba is, nem tudtam bejutni, mert ezek itt az ajtó közepe elé álltak, hát hogy nem tudják, hogy ez itt nem járja?” “Nem köszönnek, nem tudnak magyarul, hát minek vannak ezek itt?” “Hallom, hogy sok pénze van mindegyiknek. Akkor miért nem maradtak otthon, ha ennyire gazdagok?”
Megpróbálom velük az érzékenyítést, és kicsit el is zavarodnak arra a felkínált opcióra, hogy mit tennének, ha ma Magyarországon polgárháború lenne… vajon mentenék-e a bőrüket? Nem akarnának biztosabb jövőt a gyerekeiknek? Vagy meg tudnák-e ők is magukat értetni egy teljesen idegen országban, tudnának-e azonnal minden szokást és köszönési módot ott, ahol még a napi ritmus is más?Azonnali bizonytalankodást kaptam vissza, azonnal érezhető volt, hogy felületesek az információik, és az is, hogy soha nem ellenőrizték le azok érvényességét. Valószínűleg konfliktusuk sem volt az ‘igazi’ hús és vér menekültekkel, és beszélgetni sem léptek oda azokhoz, akik pár méterre tőlük üldögélnek.
Ami ilyenkor zajlik, az szociálpszichológusok szépen leírták már ötezerszer: a saját csoporthoz kezdünk ész nélkül ragaszkodni és a különbségeinket (akár vélt feljebbvalóságainkat is) hangoztatni, amint veszélyben érezzük a biztonságunkat. Veszélyhelyzet esetén mindenképpen el kell különülni, mert az idegen az veszélyt jelent a napi rutinokban mozgó értékeimre, véleményemre. Az új, a tőlemk nagyon különbüző információ megkérdőjelezheti a már meglévő dolgaimat, képes dilemmát okozni, de rombolhatja is a már kialakult skatulyákat.

Mi lenne, ha egyszer csak magamat a menekültek helyébe tudnám képzelni, amint paripát és fegyvert fogva én magam is menekülnék a hazámból, mert nem látszódna más megoldás? Együttérzés, empátia, másik szándékainak feltérképezése és belehelyezkedés a másik helyzetébe: érzékenyítő tréningek tömkelegére volna most nagyon-nagyon szükség.

kép forrása: gratisography.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.